**Első benyomás**
Anyu, bemutatom neked Viktóriát mondta Gergő kissé kínosan, miközben bemutatta a késő éjszakai órákban hazahozott lányt.
Jó estét válaszolta Zsuzsa, szemében a nemtetszés, ahogy végigmérte a váratlan vendéget. Milyen bájos időpont a bemutatkozásra! Már majdnem éjfél…
Mondtam Gergőnek, hogy túl késő van vágott közbe azonnal Viktória , de hallgatott rám? Egy igazi makacsa ez!
Ügyes gondolta Zsuzsa keserűen. Magát mentegeti, őt meg zsarnoknak festi. Nem túl szimpatikus ez a lány.
Na, gyertek be sóhajtott, majd szó nélkül visszavonult a szobájába.
Mit tehetett volna? Kidobta volna az egyetlen fiát az éjszaka közepén? Egy ismeretlen lány miatt? Ha együtt akarnak élni, hát legyen. Az anya feladata, hogy megvédje a fiát és felnyissa a szemét. És Zsuzsa ezt gyorsan el is intézi majd. Gergő visszaküldi a barátnőjét, ahonnan jött, és még meg is könnyebbül.
Egész éjjel Zsuzsa azon gondolkodott, hogyan szabaduljon Viktoritól a lakásból.
Nem, nem ellenezte, hogy Gergő megházasodjon. Harminc évesen ideje volt családot alapítania.
De nem ezzel a lánnyal!
Először is, jóval fiatalabb volt. Bizonyíték, hogy a szél fúj a feje tetején.
Feleség? És anya? Háziasszony?
Másodszor, a viselkedése magáért beszélt: váratlanul megjelenik az embereknél késő este, még bocsánatot sem kér! Ráadásul merte alaptalanul vádolni az imádott fiát
És még az egész éjszakát is ott töltötte!
Ez volt az első alkalom, vagy ez a szokása?
Mindegy. Zsuzsa egyszerűen nem kedvelte.
Így hát Gergő is hamarosan ugyanígy fog érezni.
Mi értékme van vesztegetni az időt rá?
A terv feleslegessé vált.
Viktória magától adott minden alkalmat, hogy helyre tegyék a dolgokat.
Az első jel már reggel elhangzott.
Egy óráig bezárkózott a fürdőszobába.
Gergő tehetetlenül körbe-körbe járkált a lakásban, egyre dühösebben.
Édesem, mi a baj? kérdezte Zsuzsa túlzott édességgel. A fiatal hölgy készülődik, szeretne tetszeni neked
De dolgozni kéne mennem!
Akkor kopogj be, magyarázd meg, hogy nem egyedül élsz itt javasolta az anyja.
Kínos lenne motyogta. Majd később beszélünk. Anyu, te nem késel?
Én? Nem. Rég készen vagyok. Tessék, sütöttem palacsintát. Gyere, reggelizz.
Még meg sem mostam!
Na bumm, majd később. Addig ne vesztegesd az időd egyél egy jót, erőre lesz szükséged a napra.
Gergő leült az asztalhoz.
És ekkor kijött a fürdőszobából Viktória, törülköző a fején, ragyogóan.
Végre! kiáltott fel Gergő, és rohant a párolgó tükörhöz.
Gyorsan megmosdott, borotválkozott, három harapással lenyelt egy palacsintát, és már az ajtóban volt, mikor odavetette:
Viszlát este! Remélem, jól megfértek egymással.
Gergő! szólt utána Viktória. Ma el kellett volna menni a cuccaimért.
Majd elmegyünk. Estére. Ne unatkozz! Hangja már a lépcsőházban csengett.
Zsuzsa felállt, becsukta a fiát követően az ajtót, majd Viktorira nézett, és szárazon megkérdezte:
Nem szégyelled magad?
Nem válaszolta a lány mosolyogva. Kellett volna?
Gergő miattad késik majd!
Nem fog. Biztos taxival megy. Ne aggódjon, minden rendben lesz.
Mindegy, jegyezd meg: nem egyedül élsz itt. Ha reggel egy órát akarsz a fürdőszobában lógni, kelj korábban. Szerencsére ma nem dolgozom.
Nem fog megtörténni újra mondta nyugodtan Viktória. Elnézést kérek.
Zsuzsa elállt a szava. Vitatkozást várt, és most
Na jó mormogta, és a fürdőszobába ment.
Az első tárgy, ami szemet szúrt, egy fogkrém tubus volt, amit kinyitott, mikor a régit még nem használták fel.
Viktória, miért nyitottál új fogkrémet?
Ezt jobban szeretem.
Remélem, a sajátodat hozod majd? És a samponodat?
Persze, néni
És a törülközőidet is!
Azokat is
Hiába próbált veszekö
